Children of Distance-Emlékezz rám 2.

1. Versszak: (Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

2. Versszak: (Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

3. Versszak: (Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

4. versszak: (Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

                     333km

Száguld a gép, csupa csoda ahogy duruzsol,
A kerék zaja altat, a kalauznak bugizol,
Az élet más mióta zakatol a banda,
3 pici gyufa nagy skatulyába rakva.
A-ból B-be, megadva a módját,
Hegyeken-völgyeken át ameddig ellát,
A szem. Bár én még most sem értem,
Hogy merrefelé nézek és hová is igyekszem.
Nem ez Nem. Ez nem púp a hátamon,
Erő ami délcegen tart meg a lábamon.
Követ ha sötétbe tévedek,
Segít rajtam ha gondoknak árjában veszek,
El. egy szó mint kettő,
C. O. D és csak terjed a fertő,
Kitaláltam mi lehet az egységes kiáltás,
"ELŐRE" minden csak sablon, ez talán más.

Elvisz a vonat, de merre tart amikor elfogy már az út (Elfogy az út!)
Az Óperencián túl tét nélkül nem nyersz háborút (Nem nyersz!)
Ha tervezel, de nem úgy élsz, mint egy vándor nincs kiút (Ne remélj!)
Gyere még, mutasd magad a vak is lássa, hogy minden lángra gyúlt (Gyere, lángolj!)

We got the sound in control and we proud of the flow
Beat bounce to your soul, get down on the floor
Underground but we still got crowds at the shows
Got fans that love us and we out for some more
Hit you with the realest of rhymes
In the spotlight yeah we got a skill that'll shine
We try to speak hope, in illest of times
We gotta stay smart cause they killing our minds
The world wanna fight and erase
Anybody with a heart and a life to embrace
It’s dark, we gotta be the light of today
Speak up, the future is the price we pay
The mic is on and millions are our witness
Stay cool with your feelings in this business
David Hodges and Children of the Distance
We living, so get with this

Elvisz a vonat, de merre tart amikor elfogy már az út (Elfogy az út!)
Az Óperencián túl tét nélkül nem nyersz háborút (Nem nyersz!)
Ha tervezel, de nem úgy élsz, mint egy vándor nincs kiút (Ne remélj!)
Gyere még, mutasd magad a vak is lássa, hogy minden lángra gyúlt (Gyere, lángolj!)

333 Km
Három tájról, három csávó, három lemez, ki hall vétel!
Senki? Szuper! Ebbe is csak a Peti vitt
Én még most is csak pislogok, hogy mit keresek itt
„Elvisz a vonat, de merre tart amikor elfogy már az út?”
Jah, frankón nincs hangom, mi így cseng de cool
Hogy neki ilyen refrénjei vannak, de marhára túloz
Mert a tömegközlekedés neki ismeretlen fogalom
Csak mi utazunk félnapokat buszon, na meg vonaton
De semmi gond, egy fellépés után
Boldogan fagyunk szana-széjjel hajnalban Budán
Itt vagyunk a sínen, zakatol a szívem
Néha belefáradok ebbe az egészbe, de ki nem?
Többet kaptam hiszem, mint reméltem hiszen
Szépek vagyunk, mint a motkány, és hallgatnak vagy tízen!

Elvisz a vonat, de merre tart amikor elfogy már az út (Elfogy az út!)
Az Óperencián túl tét nélkül nem nyersz háborút (Nem nyersz!)
Ha tervezel, de nem úgy élsz, mint egy vándor nincs kiút (Ne remélj!)
Gyere még, mutasd magad a vak is lássa, hogy minden lángra gyúlt (Gyere, lángolj!)

Most beintek a jövőnek, és legyintek a múltra
Ha ott állnék az elején, én elkezdeném újra!
3 éve indult, mégsem állt meg még a banda,
Nem sikerült senkinek, hogy a szánkat beragassza.
Gyere te is útra fel! Csatold fel a szárnyakat
A mi zenénktől a te elméd is biztosan majd szárnyra kap.
Mi ott voltunk a bajban, akkor is ha jó volt
Ha nem hallottál rólunk, itt az idő, hogy bepótold
Hihetetlen történet, messze még a stáblista
A régi csapat új lemeze várhat talán rád is ma
Jelentés a bázisra, veszélyben az életünk!
Az egész csapat mázlista, hacsak el nem tévedünk
Mindenki tudja, hogy nem akadály a távolság
Ha az álmokat helytől függetlenül együtt álmodják
Engedd el magad, ha a terepet már felmérted
Gyerünk Horus, hogy is szól a refréned?

Elvisz a vonat, de merre tart amikor elfogy már az út (Elfogy az út!)
Az Óperencián túl tét nélkül nem nyersz háborút (Nem nyersz!)
Ha tervezel, de nem úgy élsz, mint egy vándor nincs kiút (Ne remélj!)

Oldal: Children of Distance
Timikeee oldala - © 2008 - 2024 - hasznostudnivalok.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat